Amióta eM-et hazahoztuk a kórházból minden este itthon aludt. Persze ez természetes. Nem is volt cél vinni mindenfelé egy újszülöttet. De eljött annak az ideje, hogy felpakoljuk a teljes menetfelszerelést, s elmenjünk több napra máshová.

Ennek az apropója az volt, hogy vidékre voltunk hivatalosak egy lakodalomba. Egy kedves baráti pár házasodott. Nem lehetett nemet mondani a meghívásra. A vidéki helyszín miatt volt alvási lehetőség is az étteremhez tartozó panzióban. Ezt kihasználva belevágtunk a kalandba.

Több tanulsága is volt a dolognak:
Anita sokkal aggódóbb lett anyuként, mint volt régebben. Egyből arra gondolt, hogy mi lesz ha eM nem tud aludni az idegen helyen. Mi a vész terv arra az esetre ha nyűgösködni kezd? Mi lesz ha az éjszaka közepén kell hazaindulnunk? S ilyen kérdések merültek fel benne. Persze, hogy ezeket át kell gondolni. De nem lehet úgy elindulni, hogy biztos valami gond lesz. Én bíztam magunkban is Emmában, hogy elég nyugodt baba ahhoz, hogy nagyon jól aludjon.
Egy gyerekünk van, aki ráadásul még szuper kicsike, mégis mégis rengeteg a motyó. Gyakorlatilag tele volt az autó. Teljesség igénye nélkül: Babakocsi, babahordó és mózes résszel.Táska a pelenkázós dolgoknak és pótruháinak. Egy táska a cumisüvegnek, üvegmelegítőnek és minden ami a kajálós cucc. Egy bőrönd nekünk. Ja és még öltöny, szép ruha, póting... Tele volt az autó pedig csak egy estére mentünk.
A kókusz betétes pólya best of vétel volt. Biztos szerepelni fog az 5 legjobb babacucc című jövőbeli bejegyzésben. Ez volt a biztosíték arra, hogy eM legalább részben azt fogja hinni, hogy a saját kiságyában van. Az illat és az érzet nagy részt vihető volt az új helyszínre is a pólyával :-)

A taktika az volt, hogy hárman felváltva fogunk fenn lenni a szobában Emmával. Anita, Lali barátom és én váltogattuk egymást. A templomi ceremónián én képviseltettem a családunkat, addig eM evett egy nagyot a szálláson. A polgári szertartás szabadterén volt. Hiába volt ott a babakocsi. eM nyűgös volt, nem tudtam megállni egy helyben vele. Itt Anita képviselt minket, s én hallótávolságon kívülről figyeltem az eseményeket (fel-alá sétálva). Nem hallottam a boldogító igent, de legalább a násznép sem hallotta a szomorító óá-óát!

A fotózásról teljesen lemaradtunk. Én a levest hagytam ki, Anita a pörköltet, Lali pedig a sültek ideje alatt ment fel figyelni Emmára. Sok teendő nem volt. Emma nyugtalanul, de végig aludt. Büszke is vagyok rá. Pedig még a zene is felszüremlett kissé. Éjfél után Anita feljött végleg aludni. A gyertyafény keringőt még ő látta, az újasszonyi táncot már én. Mintha két külön lakodalomban lettünk volna. :) A hajnali bulizásos rész enyém volt. Jól is bírtam a táncot, mert a lagzi elején az egyik szekcióban egy órát aludtam eM mellett. Szuper jó volt, kötelezővé tenném a lakodalmakban, egy jól elhelyezett alvás a buli közepén nagyon fel tudja dobni a többi rész energiaszintjét. :) Sokkal kipihentebb voltam utána.

Ezután csak annyi említésre méltó volt, hogy reggel 6 óra után Anita kiadta az indulás haza parancsszót. Nem igazán voltam még képben, mert 4 körül feküdtem le. Nem esett olyan jól (nagyon finom megfogalmazásban). De ha eM felkelt s megyünk, akkor megyünk. El is kezdtem lepakolni a kocsiba (volt mit levinni). Mikor visszajöttem a szobába, akkor láttam, hogy a lányok szépen visszaaludtak a szoptatás kölcsönös nehézségeibe. Felismerve a helyzetet eM-et gyorsan elhelyeztem a pólyába, magamat meg vízszintesbe, s szépen a legkisebbtől a legnagyobbik sorrendben összebújva aludtunk még majdnem 3 órát. Ajándék volt.

Még egy érdekes adat, minden túlzás nélkül: fél 5 előtt akartunk odaérni a helyszínre, azért 3 után indultunk el otthonról (15:20-kor). S mikor kezdtünk el ehhez készülődni és pakolni??? Bizony fél 1-kor. Nem kamuzok. Pontosan 2 óra 50 perc kellett mire el tudtunk indulni. Hát nem egyszerű...

Nem is vehető észre milyen gyorsan telik az idő. Csak ha visszagondolok, akkor döbbenek rá, hogy nem is olyan kevés idő telt el a szülés óta. Emma ma töltötte az 1 hónapos kort.

31 nap. A blog írásakor ez kb. 754 órát jelent. Ennek nagy részét alvással töltötte eddig eM. Kisebb részben evett vagy velünk játszott, még kisebb részben pedig minket bosszantott tesztelt a sírásával. :)

31 nap alatt gyarapodott több, mint egy kilóval. Született 3190 grammal, hazahoztuk 3100 grammal. Ma esti mérés szerint 4120 gramm. Ezúton is üzenem kedves tesómnak, Panicsnak: igen, ez négy kenyér meg egy tejes kifli ;)
Ez mellesleg azt is jelenti, hogy legalább kétszer volt pontosan π (~3,14) kilós eM. Egyszer a súlyvesztés, egyszer a gyarapodás időszakában. Ezt jó tudni :)

31 nap alatt nem is keveset nőtt.

Végre én is kivehettem a részem Emma nyugtalan és ideges állapotban való megnyugtatásából. Már múlt héten mesélte Anita, hogy sokszor nem tudott mit kezdeni Emmával. Nem mindennap fordult elő, de mindig napközben amikor én munkában voltam. Ilyenkor Emma jól eszik s szépen el is álmosodik ahogy meg van írva a könyvekben. De képtelen átmenni a mélyalvás fázisba a felszínes alvásból. Hiába alszik el kézben, vagy a mellen kb. csak 10-20 percig tud aludni. Ha letesszük a kiságyba akkor nemsokára már bömböl megint. (Mielőtt jönne a világmegváltó ötlet a kedves olvasótól, ha nem rakjuk le a kézből akkor is felriad egy nyöszörgés kíséretében) Nyilván elég idegőrlő abból a szempontból, hogy látod szenvedni szegényt.

Kár, hogy nincs valami hiper-szuper objektív teszt arra vonatkozólag, hogy miképpen fejlődik egy újszülött.

Olyasmire gondolok, mint amit a megszületés után közvetlenül csinálnak teszt. Ez a baba Apgar értéke. (aki tudja mi ez, ugorjon az utolsó előtti bekezdéshez) Az Apgar teszt egy objektív teszt, ami a baba élettani jellemzőit vizsgálja 5 szempont szerint. Minden szempontot 3 fokozatú skálán értékelnek. 0 pont a legrosszabb eset, 2 pont ha minden tökéletes. A pontok összege adja az Apgar számot. 10 pont a maximum, 0 pont a minimum értelemszerűen. Az 5 szempont:

Az már bejegyzés cím adásra sem méltó, hogy ma is kivittük eM-et sétálni. Kétszer is. Délelőtt és délután is. Annyira jól alszik a babakocsiban, hogy egyre messzebbre megyünk el vele. Ma például könyvesboltba. Csak akkor mutatott valami mozgolódást, amikor megálltunk egy polcnál nézelődni. A babakocsi egy helyben állt, elmaradt a ringató zötykölődés. Ezt nehezményezte. Amint fizettem és elindultunk ismét álomba merült.

Délután még messzebbre mentünk. Hipermarket, nagy bevásárlás, autóval. Bezony. Tökéletesen jól ment minden. eM is élvezte (jól aludt, nem nyűgösen ébredt). Sőt visszafelé még Anita munkahelyén is megálltunk. Viszont két apró gond volt, amit még át kell gondolni: