Mivel több, mint 50 kilométerre lakunk a kórháztól ahol Anita szült, így az első "séta" s autós "kirándulás" egyben maga a hazajövetel volt Emmának. Mint hogy vérbeli nyári baba, így a hazahozáskor is csak 35 fok volt a szabad levegőn. Az autóban egy húszassal több (a fekete szín elegáns, de...). S bár tudom, hogy a légkondi nem egészséges a babáknak, de muszáj volt beindítani a legkisebb fokozaton. Ez várható volt július közepén, így a szülés előtt két héttel már elvittem az autót szerelőhöz és egy teljes szűrő cserét, légkondi fertőtlenítést csináltattam. Nehogy már beteg legyen Emma mire haza ér.

Emma, (aki a továbbiakban leginkább csak eM néven fogok nevezni) végig aludta a hazafelé utat. Mondjuk szándékosan szoptatás után indultunk el, pontosan azért, hogy aludjon csak jól. Autózott eleget még Anita hasában ahhoz, hogy ne lepődjön meg az autózás élményén. Persze a kanyarokban és a körforgalmakban óvatosan fordultam, de nem lehetett túl lassan jönni haza vele. Hiszen ment a légkondi, s az továbbra sem a legjobb. Az autós ülés is tartotta rendesen a kis testét, normális tempóban jöhettünk haza, nem túlzott óvatossággal. Állítólag nem tojásból van eM sem, nekem is úgy tűnt.:)

3 hónapja nem írtam blogot. Ha ez a blog mondjuk a legújabb okos telefonokról szólna, akkor is sok lenne a 3 hónap kihagyás. De egy gyermekvárással kapcsolatos blognál? Egy évnek tűnik kb. Nem mentség de a napi teendők, a munka, a család s minden szokásos dolog annyi időt elvitt, hogy amikorra este lett, már nem volt erőm leülni a számítógép elé. Ez az egyik dolog. A másik, hogy az utolsó hónapokban próbáltunk Anitával minél több kétszemélyes programot csinálni. Ez lehet egy délutáni (tetszőleges időpontbeli) nagy szundítás de lehetett egy mozi akár. Kiélveztük, hogy még ketten vagyunk. Szóval részben lustaság miatt sem írtam blogot.

Aztán múlt héten csütörtökön felgyorsultak az események, s végül július 18-án kora délután megszületett Emma. Azokban a napokban egy kicsit sodrottam az eseményekkel s összeszaladtak a tenni valók is. De most, hogy egy kicsit megállok "pihenni" most eljött az ideje, hogy folytassam a bejegyzések sorát.

Nem akarom is nem is tudnám egy blogban összefoglalni hogy mi történt április óta. Sok minden. Ezért egyből belecsapok a közepébe a mesélésnek:

Több, mint egy hete adós vagyok a legutóbbi vizsgálat eredményével. Alapvetően minden rendben volt. Bár nem tudom pontosan idézni, de a doktornő valami olyasmit mondott, hogy a baba igazán jól van, ami kevésbé mondható el a kismamáról. Akkor, már mint a múlt héten is, medence fájdalmai voltak Anitának. Ez teljesen természetes a terhességben, az utolsó hónapban :) Nem a 28. héten. Ez nem igazán jó hír. Attól, hogy kellemetlen és fájdalmas nem okoz gondot Emmának. A baj ott van, hogy a szüléskor ez tovább erősíti az amúgy is erős fájdalmat. Ez a fajta csont fájdalom ha nem javul, akkor jelentősen növeli a császármetszés szükségességének az esélyét.

/Nem voltam teljesen egyértelmű a bejegyzésben. A vizsgálat után voltunk kirándulni, ahogy írtam is erről. A fájdalom azóta sokat javult, szinte el is tűnt. Ez nagyon fontos javulás. Ennek köszönhető, hogy tudtunk együtt sétálni/kirándulni Anitával húsvétkor. Remélem így marad!/

Lehetőség szerint (remélve, hogy minden rendben megy) a természetes szülés lenne a megcélzott. Az megér egy külön bejegyzést is, hogy milyen szülési módok léteznek. Másik ilyen kérdés a fájdalom csillapítóval vagy nélküle kérdés. Az otthon szülésről is lehetne sokat írni. De most nem erről akartam.

Hanem arról, hogy Emma szuper aktív volt a vizsgálat alatt. Mintha zavarné, hogy a hasfelületét nyomkodja az UH géppel a doktornő. Remélem ez a habitus jövő hétre is megmarad mert hétfőn megyünk a 4D ultrahangra. Na hajrá, remélem mozgalmas film megy majd a "babamoziban". 

BPD: 71,5 mm, 9 mm növekedés 3 hét alatt. Talpméret: 50,8 mm. Ezt a testrészt eddig nem mértek, de érdekes, hogy alig kisebb mint a fej :) Lásd a harmadik képen.

Minden rendben. Pár napja átfordult a naptár a harmadik trimeszterbe. Most már tényleg visszafelé számoljuk az időt :) Amúgy a nyári babák jellemzője, hogy a szülei biztos nem fognak nyaralni a klasszikus értelemben a születés évében, (mármint nyáron, amikor mindenki más azt teszi). Szülés előtti utolsó hónapban nem szabad utazni, s aztán 1-2 hónapos babával megint csak nem jó ötlet világnak indulni. S most egy laza mozdulattal nem is veszem figyelembe azt, hogy az anyagi vonzatok miképpen ütik egymást.

Ezt a helyzetet felismerve a húsvéti ünnepeket nyári nyaralásként töltöttük el Anitával. Most még szabad pár nap pihenés 2,5 főre :)

Ennek a pár napnak több tanulsága is volt. Az egyik, hogy már a születés előtt is, akár egy 27 hetes magzatnak is vannak szokásai, jellemzői. Kis túlzással személyisége. Csak néhány példa: Szereti és aktivizálja a madár csicsergés, vagy más magas hangok (pl: mesefilm szikronjai). Különböző módon reagál különböző helyzetekre. (ringatásra elalszik, csípős és kávé után erősen aktív lesz)  Ráadásul annyira ki tudja nyomni Anita hasfalát, hogy azt nem is tudom körülírni.

Tudom, hogy furcsán hangzanak ezek a viselkedés formák. Nekem is furcsa. Ha nem én látnám saját szemmel én is csak legyintenék rá.

A másik nagy tanulság, hogy valami megváltozott. Vagy sokkal több család mászkál az utcán vagy nekem lett szelektív a látásom. De mindenfelé kisgyerekeket láttok. Akik rosszalkodtak, hisztiztek vagy csak játszottak éppen. Ilyen helyzetekben egyre többször jön elő a "majd mi is Emmával.." szófordulat. Mi változott meg? Szép lassan család leszünk, fejben is...

Ja és ezúton is üzenem a jövőbeli Emmának (ha majd saját maga olvassa ezt), hogy az első balaton-felvidéki túrádon még Anita hasában sétáltál. Remélem szeretni fogod a túrázást.

A bejegyzések célja NEM a reklám, NEM a könyvek dicsérése vagy lehúzása. Egyszerűen csak szeretnék segítséget adni abban, hogy a kb. 30-40 könyv közül melyik az amelyik nekem tetszett, amelyet egy kezdő kispapa hasznosnak találhat.

Az első véleményezett Apa születik című könyv, amely a Baba a családban című sorozat tagjaként jelent meg.

A könyvet egy amerikai klinikai szociális munkás - pszichoterapeuta úriember írta, név szerint John C Carr. Kiadó az Alexandra, fordította Frei-Kovács Judit.

A könyv rendkívül egyszerű tipográfiájú. Színes fotó csak a borítón található. Maga az oldalak kétszín nyomásúak, kékkel vannak nyomtatva a fejezet címek és a fontos tudni valók. Az oldalakon 2 hasábos tördelés van, a papír sárgás árnyalatú újrahasznosított papír. Ennek ellenére a könyvet kellemes érzés olvasni. A betűtípus és a kötés elsőosztályú.

A könyv a teljesen kezdő férfiaknak ad teljes áttekintést a gyerekvállalásról, baba és kisgyermek nevelésről. A leírást és a tanulást táblázatok segítik. Minden fejezet végén Elgondolkodtató kérdések néven egy kis szekció van, ahol a feltett kérdések segítségével lehet a fejezetet átgondolni és teljesen magunkévá tenni.

Előnye és hátránya majdnem ugyanaz a tulajdonság. A szöveg erőteljesen szikár. Nincsenek ábrák, képek amelyek illusztrálnánk a leírtakat. Emiatt egy igazi férfi könyv, jó értelemben. Lényeg törő, tömör, kompakt. Annyi mindenről van benne szó, amely más könyveknél 3-4 köteten keresztül taglalnak az írók. Sajnos emiatt áldozatul esnek olyan témák amikor én még szívesen olvastam volna. (például a terhességről csak 55 oldal van)

A könyv 21 fejezet hosszú, és 208 oldal. Az első 3 fejezet szól a terhesség és a szülésről. 3 fejezet szól a a baba első évéről, 3 fejezet a baba második évéről. Az utolsó 4 fejezet a baba 24. és 36. hónapos kora közötti időszakot öleli fel.
A könyv még rövid előszót és utószót tartalmaz, illetve kompakt tárgymutató van benne.

Kinek ajánlom: minden férfinak, aki nem akarja magát több könyvön átrágni magát. Könnyen érthető és egyértelmű olvasmány melynek végén egyértelműen a "mi ezen a nehéz?" kérdés merül fel.

Tetszett benne: sok helyen táblázatokban összefoglalt pontokba szedett szöveg. Csak apáknak szóló kiadvány alig elérhető a piacon. Hiánypótló emiatt mindenképpen. A fontos dolgok színessel kiemelve megtalálhatóak a szöveg között jól elkülönítve. A magyar olvasóknak próbálták adaptálni (pl: honnan szerezzük be a babaholmikat című link gyűjtemény). Különösen tetszett a baba fejlődéséről szóló fejezetek (melyik hónapban milyen játékot játszunk vele, ahhoz a különböző készségek a legjobban fejlődjenek).

Nem tetszett benne: szinten minden fejezet azzal indít, hogy az írót milyen sok kétségbe esett apa keresi fel s kér tanácsot. Le sem tagadhatná a szociális munkás létét az író. "Apáktól apáknak" címmel kis szövegdobozban személy hangvételi probléma felvetések, tanácsok vannak amiket az író által segített apáktól származnak. Ezek a az amerikai idézetek nagyon nem működnek magyar kontextusban. Pl: ".. kisfiam első szülinapja, ránéztem a vendéglistára, és rájöttem, hogy több ismerőse van, mint nekem!" Ezek nem egy átlag magyar olvasó gondjai, szerintem. Lerontja a könyv kompaktságát, lényegre törő stílusát.

Kispapáknak rendkívül ajánlott, mert sok olyan dolgot tanulhatnak meg belőle, ami egy anyának lehet, hogy ösztönösen jön. A könyv többszöri elolvasás után fogja ki fejteni igazi hatását. Sajnos most még nem tudom megmondani a baba nevelésre vonatkozó részek mennyire működnek a valóságba. Visszatérek rá egyszer.

A galériába néhány fotót tettem fel, szokás szerint. A kiadó linkje.