3 hónapja nem írtam blogot. Ha ez a blog mondjuk a legújabb okos telefonokról szólna, akkor is sok lenne a 3 hónap kihagyás. De egy gyermekvárással kapcsolatos blognál? Egy évnek tűnik kb. Nem mentség de a napi teendők, a munka, a család s minden szokásos dolog annyi időt elvitt, hogy amikorra este lett, már nem volt erőm leülni a számítógép elé. Ez az egyik dolog. A másik, hogy az utolsó hónapokban próbáltunk Anitával minél több kétszemélyes programot csinálni. Ez lehet egy délutáni (tetszőleges időpontbeli) nagy szundítás de lehetett egy mozi akár. Kiélveztük, hogy még ketten vagyunk. Szóval részben lustaság miatt sem írtam blogot.

Aztán múlt héten csütörtökön felgyorsultak az események, s végül július 18-án kora délután megszületett Emma. Azokban a napokban egy kicsit sodrottam az eseményekkel s összeszaladtak a tenni valók is. De most, hogy egy kicsit megállok "pihenni" most eljött az ideje, hogy folytassam a bejegyzések sorát.

Nem akarom is nem is tudnám egy blogban összefoglalni hogy mi történt április óta. Sok minden. Ezért egyből belecsapok a közepébe a mesélésnek:

Mellettem alszik Anita. Kimerült és fáradt. Nem is elsősorban Emma miatt. Most még, legalább is ahogy én látom. Az újszülött eleget alszik ahhoz, hogy segítséggel, de lehet energiával bírni az ellátást. Ez a mély fáradtság még a szülés okozta kimerültség. Napról napra jobb a helyzet és erősebb is Anita, de akkor is óriási feladat volt Emma megszülése. Nem múlik el nyom nélkül. Pihen is amennyit tud.

A másik szobában alszik Emma. Békésen, bepólyázva. Reméljük szépen alszik is tovább addig még etetési idő nem lesz. Fürdetés és szoptatás után, még ha egy kicsit nehezen is, de legalább elaludt. A mai nap kicsi de fontos eredménye lenne, ha nem kelne fel hajnali fél 1, 1-ig. Eddigi napokon ez nem jött össze de szerintem most menni fog. Ügyes lány.

Az alsó szinten alszik anyósom. Anita anyukája, Emma nagymamája. De most egy kicsit mindenki nagymamája. Mindenben segít amiben tud. Ez jelenthet egy jó szót, egy tanácsot, akármit. Elsősorban most a háztartás vitele amiben a legtöbbet segít. Ez most óriási segítség. Nem tudom fogja-e olvasni de köszönöm szépen ezúton is. Ja és még valami, ha nem bírunk Emma sírásával, ő akkor is meg tudja nyugtatni. Erre mondom én ezt hogy varázslat.

S végül én. Aki jelenleg itthon vagyok apasági szabadságon. Próbálom az egész kis család modell mögé a logisztikát tenni. Támogatom Anitát, amikor szükséges és képes is vagyok rá. Sokkal nehezebb, mint terhesség alatt. Dajkálom Emmát, tanulom a fürdetést, s minden mást. Édes teher.

Az elmúlt sorokban több olyan fogalom is volt leírva, ami egy-egy könyv témáját is jelenti, de nekem majd a blogban kell összefoglalni a tapasztalataimat férfiszemmel. Nem is kis munka ez, de azért majd igyekszem. Legalább sok bejegyzés lesz belőle. (szülés, szoptatás, család, sírás)

Mi az a dolog, ami másképp alakult, mint vártam. Jelenleg így látom:

- a szülés szép: kemény de szép esemény. Egy életre beleégett az élmény az agyamba. Egy csoda.

- a pelenkázás könnyű: féltem tőle, hogy majd mit össze-vissza nem fogok bénázom. De nem. Egyértelmű mit kell csinálni. Határozott mozdulatokkal szépen lehet vele haladni. S nem is annyira gusztustalan, de tényleg.

- a fürdetés nehéz: végülis hasonló, mint elképzeltem de egy valamire nem gondoltam. Emma szinte végig sír közben (egyenlőre). Ez jelentős nehezítési faktor.

- érzelmi kötödés: nem én szültem, nem én szoptatok de akkor is már tiszta szívemből szeretem Emmát. Még a szülésen is elpityeredtem. Nyilván velem van a "gond". De akkor is sokkal nagyobb a kötödés a lányom felé, mint vártam előzetesen. Pedig csak 4 napja vannak itthon.

S hogy mi a durva? Az, hogy Emma is szívesen tölti az idejét velem, pl kényelmes terül szét a hasamon. Jól fogadja ha az én kezemben van. Nem tudja mi az hogy apa, de már érzi. Ebben biztos vagyok..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.