Amióta eM-et hazahoztuk a kórházból minden este itthon aludt. Persze ez természetes. Nem is volt cél vinni mindenfelé egy újszülöttet. De eljött annak az ideje, hogy felpakoljuk a teljes menetfelszerelést, s elmenjünk több napra máshová.

Ennek az apropója az volt, hogy vidékre voltunk hivatalosak egy lakodalomba. Egy kedves baráti pár házasodott. Nem lehetett nemet mondani a meghívásra. A vidéki helyszín miatt volt alvási lehetőség is az étteremhez tartozó panzióban. Ezt kihasználva belevágtunk a kalandba.

Több tanulsága is volt a dolognak:
Anita sokkal aggódóbb lett anyuként, mint volt régebben. Egyből arra gondolt, hogy mi lesz ha eM nem tud aludni az idegen helyen. Mi a vész terv arra az esetre ha nyűgösködni kezd? Mi lesz ha az éjszaka közepén kell hazaindulnunk? S ilyen kérdések merültek fel benne. Persze, hogy ezeket át kell gondolni. De nem lehet úgy elindulni, hogy biztos valami gond lesz. Én bíztam magunkban is Emmában, hogy elég nyugodt baba ahhoz, hogy nagyon jól aludjon.
Egy gyerekünk van, aki ráadásul még szuper kicsike, mégis mégis rengeteg a motyó. Gyakorlatilag tele volt az autó. Teljesség igénye nélkül: Babakocsi, babahordó és mózes résszel.Táska a pelenkázós dolgoknak és pótruháinak. Egy táska a cumisüvegnek, üvegmelegítőnek és minden ami a kajálós cucc. Egy bőrönd nekünk. Ja és még öltöny, szép ruha, póting... Tele volt az autó pedig csak egy estére mentünk.
A kókusz betétes pólya best of vétel volt. Biztos szerepelni fog az 5 legjobb babacucc című jövőbeli bejegyzésben. Ez volt a biztosíték arra, hogy eM legalább részben azt fogja hinni, hogy a saját kiságyában van. Az illat és az érzet nagy részt vihető volt az új helyszínre is a pólyával :-)

A taktika az volt, hogy hárman felváltva fogunk fenn lenni a szobában Emmával. Anita, Lali barátom és én váltogattuk egymást. A templomi ceremónián én képviseltettem a családunkat, addig eM evett egy nagyot a szálláson. A polgári szertartás szabadterén volt. Hiába volt ott a babakocsi. eM nyűgös volt, nem tudtam megállni egy helyben vele. Itt Anita képviselt minket, s én hallótávolságon kívülről figyeltem az eseményeket (fel-alá sétálva). Nem hallottam a boldogító igent, de legalább a násznép sem hallotta a szomorító óá-óát!

A fotózásról teljesen lemaradtunk. Én a levest hagytam ki, Anita a pörköltet, Lali pedig a sültek ideje alatt ment fel figyelni Emmára. Sok teendő nem volt. Emma nyugtalanul, de végig aludt. Büszke is vagyok rá. Pedig még a zene is felszüremlett kissé. Éjfél után Anita feljött végleg aludni. A gyertyafény keringőt még ő látta, az újasszonyi táncot már én. Mintha két külön lakodalomban lettünk volna. :) A hajnali bulizásos rész enyém volt. Jól is bírtam a táncot, mert a lagzi elején az egyik szekcióban egy órát aludtam eM mellett. Szuper jó volt, kötelezővé tenném a lakodalmakban, egy jól elhelyezett alvás a buli közepén nagyon fel tudja dobni a többi rész energiaszintjét. :) Sokkal kipihentebb voltam utána.

Ezután csak annyi említésre méltó volt, hogy reggel 6 óra után Anita kiadta az indulás haza parancsszót. Nem igazán voltam még képben, mert 4 körül feküdtem le. Nem esett olyan jól (nagyon finom megfogalmazásban). De ha eM felkelt s megyünk, akkor megyünk. El is kezdtem lepakolni a kocsiba (volt mit levinni). Mikor visszajöttem a szobába, akkor láttam, hogy a lányok szépen visszaaludtak a szoptatás kölcsönös nehézségeibe. Felismerve a helyzetet eM-et gyorsan elhelyeztem a pólyába, magamat meg vízszintesbe, s szépen a legkisebbtől a legnagyobbik sorrendben összebújva aludtunk még majdnem 3 órát. Ajándék volt.

Még egy érdekes adat, minden túlzás nélkül: fél 5 előtt akartunk odaérni a helyszínre, azért 3 után indultunk el otthonról (15:20-kor). S mikor kezdtünk el ehhez készülődni és pakolni??? Bizony fél 1-kor. Nem kamuzok. Pontosan 2 óra 50 perc kellett mire el tudtunk indulni. Hát nem egyszerű...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.