Végre én is kivehettem a részem Emma nyugtalan és ideges állapotban való megnyugtatásából. Már múlt héten mesélte Anita, hogy sokszor nem tudott mit kezdeni Emmával. Nem mindennap fordult elő, de mindig napközben amikor én munkában voltam. Ilyenkor Emma jól eszik s szépen el is álmosodik ahogy meg van írva a könyvekben. De képtelen átmenni a mélyalvás fázisba a felszínes alvásból. Hiába alszik el kézben, vagy a mellen kb. csak 10-20 percig tud aludni. Ha letesszük a kiságyba akkor nemsokára már bömböl megint. (Mielőtt jönne a világmegváltó ötlet a kedves olvasótól, ha nem rakjuk le a kézből akkor is felriad egy nyöszörgés kíséretében) Nyilván elég idegőrlő abból a szempontból, hogy látod szenvedni szegényt.

Ő is érzi, hogy álmos de nem tud mélyen aludni.  Illetve ha Anita sem tudja magát kipihenni, vagy pl: fürdeni menni akkor amikor szokott (Emma alvás alatt), akkor csak gyűlik a feszültség s a türelmetlenség. Ez a folyamat egész könnyen tud öngerjesztővé válni.

Már múlt hétvégén is vártam, hogy el kapjam megnézzem és kipróbáljam magam ezekben a nehéz pillanatokban. De eM jól aludt, végig, éjjel is, napközben is. Semmi sírás, semmi nyugtalanság.

A napokban szabadságon vagyok. Ezt már nem nevezném apasági szabadságnak. Azokat a napokat kivettem még a szülés után (amit nagyon ajánlok mindenkinek ha megteheti, de majd mesélek erről). Most csak úgy szabadságon vagyok, mert jó az ha én is itthon vagyok.

Tegnap rögtön az egy hónapos orvosi vizsgálatra kísértem el a csajokat. Miután hazahoztuk kórházból volt már itt a gyerekorvos és a védőnő megnézni eM-et. Azt is nagyon "élvezte". De most egy hónapos (pontosabban pár nappal előtte) vizsgálatra kellett menni a csecsemőgondozóba. 11-kor volt a vizsgálat, 10-kor aludt el előtte eM. Nem éppen ideális felébreszteni pont mikor legjobban aludna. De ez van.

A vizsgálaton volt súlymérés, hosszmérés, fej és mellkas körfogat mérés. Még utána kell néznem de nagyon érdekes, hogy az adatokat előre berajzolt növekedési jelleggörbéken ábrázolta a védőnő. Analóg módon, azaz milliméter papíron rajzolt. A különböző test méreteknek egyszerre kell növekedni (logikus) s ezek az összefüggések növekedési görbéket írnak le. Ide rajzolták be eM adatait. Mi lett az eredmény? Nem tudom értelmezni, még, pl: a 75-25 perceptilis eredményt. Hüm.

A védőnéni vegzálást kellemes álmossággal húztuk ki, eM nem sírt csak ébredezett. De aztán a doktorúr is megvizsgálata. Újabb vetkőztetés meg a hideg sztetoszkóp megtette a hatást. A végén a recept felíráskor már bömbölés volt. Keményen. Meglepődtem de még a kisvárosunkban is van egy külön csendes helyiség szoptatás céljából a csecsemőgondozóban. Vagány szoptatós fotellel. Így hát a vizsgálatok után felkaptuk eM ruháit, meg eM-t s átmentünk a külön helyiségbe. Úgy felzaklatta a sok vizsgálat, hogy esélytelen volt szoptatás nélkül megnyugtatni, illetve időben is úgy jártunk ott, hogy kellett is egyen. Így hát Anita kipróbálta a profi szoptatós fotelt. Megjegyzem, nem olyan szuper jó, mint elsőnek tűnik. Szűkebb és ugyanannyira ringat, mint a sokkal-sokkal olcsóbb relax fotelek (nekünk is olyan van). A háttámlája jobban tartja az anya hátát. De nem vagyok benne biztos, hogy ez megér 60 ezret. Megjegyzés: A következő vizsgálat 2 hónapos korban következik, s már védőoltás is lesz a programban. Remek móka lesz.

Miután hazaértünk kezdődött a másfél napja tartó móka.Tegnap egész délután nem tudott eM elaludni. Alvás sírás, alvás sírás, evés alvás sírás váltogatta egymást szép sorban 20-30 percenként. Végre kipróbáltam magam.

Hiába tartottam a hasamon eM-et, csak sírt. El kellett már küldjem Anitát a szoba közeléből. Úgy sem, azért sír mert éppen nyúzzom, vagy mert bénázok. S nem is volt éhes (előtte evett), hiába járt volna a nyakamra Anita hogy mi van már. Nem tudott segíteni, sőt jobb ha nem hallja s addig is pihen. Mi meg küzdöttünk. Pontosan eM az álommanóval. Ha leültem vele a fotelbe nem aludt el. Sőt bőgött, tekerget. Amúgy ez a legrosszabb. Amikor tekeregve sír. Hiába nézed át a checklistet. Kaja, ok. Pelenka, tiszta. Zavaró fény és zaj nincs. Álmos, pipa. Akkor mi hiányzik?

Hát végül sok sírás után kitapasztaltam, hogy ha az ölemben tartom s a sötét szobában sétálok körben-körben akkor megnyugszik. Gondolom a folyamatosan változik a kép a szeme előtt s elfelejti kicsit, hogy ő durván álmos. Közben még énekeltem is. Ó, nem, nem ettől fog a zene érzéke fejlődni. De bevált. Ilyenkor jön a csoda és kiájul.

Nem túlzok, kiájul. Egy rándulás, egy nagy sóhaj. S hirtelen csend lesz, elernyed s elalszik. Nyertem. Vagyis azt hittem nyertem. Leraktam kiságyba s mire neki fogtam volna valaminek, kb 15 perc után már ismét kezdődött elölről. Bőgés. Frusztráló? Ó igen. Persze, nem csak én voltam itt a hős. Mindenki felváltva próbálta Emmát nyugtatni.

Mitől lehet? S mi a megoldás?

Az okára 3 dolgot tudok tippelni. A vizsgálat kizökkenthette a ritmusából eM-et. Elég durván. Tudjátok a mondást: Soha ne ébressz fel egy alvó oroszlánt csecsemőt. Mésik dolog, időjárás változás. Tegnap kánikula volt, s ma jött a front este. Lehűlés meg eső, ahogy kell. De tegnap már nyugtalan volt eM, s csak ma este hűlt le az idő. Valahogy nem kerek a történet. Lehet csak szimplán melege volt?

A harmadik ok, hogy lehet megint növekedési fázisban volt. Ilyenkor nyugtalanok a csecsemők, folyton szopnának. Gondolom érzik, hogy növekednek (mint a kisgyerekeknek amikor fáj a csontjuk). Ilyenkor a baba sokat lógna a mellen, mert így nyugtatja magát, sőt ezzel serkenti az anya szervezetét a jövőbeli több tej termelésére (ami a növekedés miatt kell). A természet kitalálta.

Lehet, hogy az okok kombinációja okozta a gondot. Nem tudom. De mi a megoldás? Elsősorban is sok türelem. Főleg Anita részéről. Ha kell akkor 20 percenként altatod el, s aztán alszik amennyit bír. A kicsi alvásra is szüksége van egy kicsi csecsemőnek. Aztán megpróbálsz nem arra gondolni, hogy túlzottan hozzászoktatod a karban elalváshoz. :)

Tegnapi napunk úgy ért véget, mint amikor eM még nagyon kicsi volt. Hiába volt a napi rutin szerinti fürdés, babaolajozás, evés, sötétség. Sajnos eM nem aludt el. Éjjel 10-ig próbálkozott Anita vele. Semmi eredmény. Így az utolsó titkos fegyverünket vetettük be, mint annak idején a legelső estéken (amikor még minden új volt kicsi Emmának). A mi ágyunkban aludt el velünk, Anita mellén lógva. Néha fel kell adni az elveket. Kb. ez volt a harmadik-negyedik alkalom eddig.

S az elalvási sorrend: Anita, én még ezt is láttam, meg azt is hogy eM izeg-mozog közben. S aztán én is elaludtam. Arról nem tudok nyilatkozni mikor aludt el eM. 12 előtt ébredtem fel. S akkor már aludt. Fogtam s kihasználtam a szép nagy lapát tenyereimet. Alányúltam a kisasszonynak s átvittem a helyére a saját ágyába a saját szobájába. Utána már nem ébredt fel idő előtt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.