Az már bejegyzés cím adásra sem méltó, hogy ma is kivittük eM-et sétálni. Kétszer is. Délelőtt és délután is. Annyira jól alszik a babakocsiban, hogy egyre messzebbre megyünk el vele. Ma például könyvesboltba. Csak akkor mutatott valami mozgolódást, amikor megálltunk egy polcnál nézelődni. A babakocsi egy helyben állt, elmaradt a ringató zötykölődés. Ezt nehezményezte. Amint fizettem és elindultunk ismét álomba merült.
Délután még messzebbre mentünk. Hipermarket, nagy bevásárlás, autóval. Bezony. Tökéletesen jól ment minden. eM is élvezte (jól aludt, nem nyűgösen ébredt). Sőt visszafelé még Anita munkahelyén is megálltunk. Viszont két apró gond volt, amit még át kell gondolni:
Az egyik a hőmérséklet:
- külső hőmérséklet 28 fok, széllel
- autó hőmérséklet: 40 fok, indulás után azonnal csökkenő
- hipermarket beltér: 23-24 fok légkondi
Ezen paraméterek mellett mennyi ruhát is kell feladni neki? Mi a leghidegebbhez öltöztettük, aminek az lett a vége hogy leizzadt mire hazaértünk. Gyors ruha csere kellett, hogy meg ne fázzon a vizes ruhákba. Érdekes kihívás.
A másik kérdés. A legkisebbisszámít hiperben a mózeskosár lábzsákkal kombó védi legjobban eM-et a légkonditől és a sok kíváncsi idegen megbámulásától. Ez tiszta sor. De az autóban csak az autós hordozóban biztonságos utaztatni babát. Ezért vittük a hordozót, a mózest is, a kocsi vázat, eM és mi ketten, plusz anyósom is. Tele volt a kocsi, alig fért be amit vásároltunk. Nem lehet minden bevásárlás ilyen. Ezen még rengeteg optimalizálni való van.
S végül mi lett a nap játéka? A könyvesboltban vett baba mesekönyv? Vagy amit anyósom vett neki a bevásárlásnál? Á, nem. Hanem a gardrób szekrény.
Letettük a fürdetés előtt pihenni s várakozni az ágyunkra a kisasszonyt. Nézelődött, aktívan éber fázisban volt éppen. Meg akadt a tekintete valamin, amit lelkesen nézett. Egy kis idő után én is felfedeztem, hogy a ruhás gardrób ajtaja a csodálkozás tárgya. Tudatosan tettem rá egy lapáttal. Pár percenként hol az egyik ajtót, hol a másikat nyitottam ki. Fel és lecsaptam a villanyt. Szépen felváltva minden kombinációban. S kicsi eM csak nézte-nézte nagy szemekkel. Néha tágra nyitotta még jobban a szemeit. Csodálkozott, vagy valami hasonló volt az arcán. (Közben persze a végtagok az öntudatlan baba mozgásban voltak folyamatosan). Több, mint félóráig játszottunk a gardróbbal. Én nyitogattam az ajtókat, Anita pihent, eM pedig létrehozta a gardrób vizuális képet az agyában. Mindennap tanulunk valamit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mónika Zsámboki 2014.07.31. 22:35:19
Nem akarok nagyon belenyökögni itten a mindenbe, főleg, hogy nekem még gyerekem sincs, de megakadt a szemem a babakocsis részen.... nem akarjátok kipróbálni a hordozást? Nagyon sok barátom hordozza a babáját (babáit, mert van, ahol már a harmadik van úton), és úgy látom így kívülről, hogy jól beválik nekik. Sőt, egy-két családban vagy nincs is babakocsi, vagy csak nagyon minimálisan használják. Egy jó kendő vagy hordozó kisebb helyet foglal el, mint a kocsi, és a mindenféle tartozékok, megvédi a légkonditól és az idegen kíváncsiskodóktól a kicsit, plusz nincs azzal gond, ha egy helyben álltok (mint a könyvesboltban, ahogy írtad), mert akkor is lehet ringatózni picikét.
Na, tényleg nem rábeszélés, meg ilyesmi, gondolom, már ti is mérlegeltétek a kérdést. :)
További sok szép élményt együtt! Nyugodt éjszakákat! És sok új bejegyzést (ez utóbbit magam miatt kívánom)! :D