Tegnap este egy nagy bulit tartottunk a baráti társaságunkkal. Az apropója az volt, hogy az idei évben fogja az 1984-es korosztályunk elérni a 30 éves kort. Négyen ünnepeltük egyszerre a születésnapunkat sok-sok barátunk társaságában.
Gondoltam, hogy valami komolyabb bejegyzést fogok írni erről. De ez nem olyan könnyű :)
Nagyon jó volt leülni a barátokkal és beszélgetni az élet nagy dolgairól. Sokukkal már régen találkoztam, teljesen nosztalgikus hangulatba voltam. Meg is ígértem az asztalnál ülőknek, hogy a következő bejegyzést nekik ajánlom. Itt is van a bejegyzés a "pálinkázós-beszélgetős" asztaltársaságnak.
Ez az este nekem nagyon jó volt arra, hogy még jobban át tudjam élni azt az érzést, hogy egy korszak váltás közepén vagyunk éppen. Egy korszak lezárul, egy másik megkezdődik. Persze, hogy mondható milyen nagy szavak ezek. De akkor is. Egy hónapja sincs, hogy pont 10 éve ismerem Anitát. Nyáron 30 éves leszek és apa.
A dolgok változnak s ez így van rendjén. A változást tudatosan megélni még jobb érzés. Boldog vagyok, hogy Emma fog érkezni s olyan új dolgokat tapasztalhatok meg amit eddig nem. Az életszakaszok nem kizárólagosak egymással, hanem fokozatosan váltják és követik egymást.
De ez a tegnapi este még a régi korszakhoz tartozott, egyértelműen. Itt még az én és a többiek harmincadik születésnapja volt csak a porondon. Én is főleg magamra és a bulira koncentráltam. Nincs rossz érzésem azzal kapcsolatban, hogy erre helyeztem hangsúlyt. A következő években úgy is másképp lesz, most még kellett egy ilyen.
A buli Anita terhessége miatt, a mi kérésünkre volt nyár helyett megrendezve tavasszal. (nyár volt az eredeti terv) Nekem az igazi születésnapom június legvégén lesz. De akkor már nem az én 30. hanem Emma 0. születésnapjára fogok készülni. :)
Mi a tanulság? Nincs tanulság. Legfeljebb annyi, hogy a hangos zene igenis zavarja a magzatot, még ha a könyvek szerint akár rock koncertre is mehetnek a kismamák. Ja, és el ne felejtsem. Köszönettel tartozom Anitának, hogy ennek ellenére végig nyomta a bulit velem/velünk a kedvemért/kedvünkért.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.