Mivel több, mint 50 kilométerre lakunk a kórháztól ahol Anita szült, így az első "séta" s autós "kirándulás" egyben maga a hazajövetel volt Emmának. Mint hogy vérbeli nyári baba, így a hazahozáskor is csak 35 fok volt a szabad levegőn. Az autóban egy húszassal több (a fekete szín elegáns, de...). S bár tudom, hogy a légkondi nem egészséges a babáknak, de muszáj volt beindítani a legkisebb fokozaton. Ez várható volt július közepén, így a szülés előtt két héttel már elvittem az autót szerelőhöz és egy teljes szűrő cserét, légkondi fertőtlenítést csináltattam. Nehogy már beteg legyen Emma mire haza ér.

Emma, (aki a továbbiakban leginkább csak eM néven fogok nevezni) végig aludta a hazafelé utat. Mondjuk szándékosan szoptatás után indultunk el, pontosan azért, hogy aludjon csak jól. Autózott eleget még Anita hasában ahhoz, hogy ne lepődjön meg az autózás élményén. Persze a kanyarokban és a körforgalmakban óvatosan fordultam, de nem lehetett túl lassan jönni haza vele. Hiszen ment a légkondi, s az továbbra sem a legjobb. Az autós ülés is tartotta rendesen a kis testét, normális tempóban jöhettünk haza, nem túlzott óvatossággal. Állítólag nem tojásból van eM sem, nekem is úgy tűnt.:)

Aztán a születés után alig kicsivel több, mint 72 órával, már a saját kiságyában találta magát. Az nap éjjel jött a front is. Sőt még a szobája, a díszek is akkora sokkoló hatása volt rá (pedig szép lett a szobája :( ), hogy első nap alig aludt. Egész délután 5-től, hajnali 1-ig csak egy szűk órácskát aludt. Elég kemény volt az első nap itthon.

A front eredménye volt, hogy két napig nem lehetett kimozdulni a házból, mert szinte folyamatosan esett vagy esőre állt. Viszont amikor végre szebb idő lett sikerült kimenni sétálni. Jól sikerült. Kb. másfél órát sétáltunk amit végig aludt szépen. A mózeskosár kényelmes, neki. Nagy tanulság, hogy a lift nélküli lépcsőházban a harmadikon lakni macerás dolog. Hiába hagyjuk lenn a kocsi csomagtartóban a babakocsi vázát. Le kell vinni magát a mózeskosarat, eM-et s persze még a saját dolgainkat. Egy gyermekágyban lévő kismamának lehetetlen egyedül. Segítség kell a lepakoláshoz. Nem épp durván nehéz a mózeskosár de van vagy 6-7 kiló. Anita jelenleg még csak a baba súlyának megfelelőt emelhet meg, nem többet, orvosi előírás. (na az 3,5 kiló, nem 6).

A szóval a séta még egyenlőre több emberes móka, de nincs ezzel gond. Vagyunk most elegen a házban Anita körül ahhoz, hogy tudjunk segíteni.

Ja és a harmadik séta? Lazák voltunk. Pár napja lement az egész csapat, s beültünk egy kávéra a főtéren lévő kávézóba. Napoztunk, pihentünk, eM jól aludt. Nem is értem azokat a kismamákat, akik csak több hét elteltével merik kivinni a babát a házból. (Persze-persze nyáron könnyű, mert egy plusz réteg elég neki, tuti nem fázik meg a melegben.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.