Pár nappal ezelőtt véget ért az első trimeszter. Azaz a terhesség első harmada. Mi a 13. hét végéig vártunk azzal, hogy mindenkinek elmondjuk a nagy hírt. Így vártam a blog elindulásával is.
Miért?
A terhességek több 10 %-a az első hónapokban spontán vetéléssel végződik. Egyes források szerint majdnem 50 % is lehet. Ez az időszak amikor a legjobban kell vigyázni minden apróságra. A 4-5 héten a megtermékenyült petesejt a zigóta beágyazódik a méhfalba. Itt kapcsolódik be az anya szervezetébe a leendő baba. Itt nagyon sok komplikáció felléphet. Nem akarok negatív lehetőségeket felsorolni, de gondoljunk csak a méhen kívüli terhességre. A pár centis kis magzat olyan érzékeny, hogy akár egy erősebb gyógyszer vagy egy kicsi alkohol is okozhat maradó károsodást.
Hiába mondaná el a férfiak nagy része, büszkeségtől dagadóan hogy apa lesz. Ez szerintem nem túl okos. Mennyi keserűség lehet abban ha mégsem jól alakulnak a dolgok. Mindenki csak sajnálkozna. Vagy hát nem is tudom. Nem élhetem bele magam egy ilyen helyzetbe csak a képzelettel.
A titok az jobb ilyenkor. Amikor meg volt az első ultrahang s látszódott, hogy a beágyazódás sikeres, akkor mondtuk el a legszűkebb családnak is. Akkor csak nekik.
Aztán újabb titkos hetek teltek el. De volt, amikor néhány közeli barát is meg tudta miért viselkedünk olyan furcsán. A családon kivül a közeli barátok azok akikkel a legtöbb időt tölti az ember. Azaz feltűnik nekik, ha valami megváltozott. Nem lehet a végtelenségig terelni, kamuzni.
Mikor véget ért a trimeszter, akkor jött a szétkürtölés nálunk. Persze még tovább is lehet várni, de nem sokat. A 13 hét után egyre nagyobb az esély a magzat felfedi magát a nagyobbodó has által.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.