Nincs elfelejtve a blog, csak a napokban nem tudtam olyan sokat írni, mint szerettem volna. Készülnek a bejegyzések csak lassan. De most mégis írok pár sort.

Anita ezekben a hónapokban még vállal éjszakai készenlétet a munkahelyén. Ügyeletet már nem igazán (majd erről is fogok írni), de most maradjunk a készenléteknél. Ekkor ha munka akad a kórházban telefonon szólnak s menni kell dolgozni. Elméletben nincs ezzel gond. De ma éjjel 23 óra körül csörgött a telefonja, behívták.

Ha ezt az éjszakai etetés főpróbájaként fogjuk fel, akkor finoman szólva is sokat kell még csiszolni az éles előadásig :) Már az is durva, hogy csak a második telefonhívást sikerült felvenni, de az még durvább, hogy ébredéskor azt sem tudtuk hol vagyunk, kik vagyunk, s mégis mi történt. Percek teltek el mire észhez tértünk.

Ez nem túl jó átfutási idő ha gyerek sírásra ébredtünk fel. :) Van mit javítani a szintidőn.

Lehet nem is poénként kellett volna felfognom amit Lali mondott, aki a legjobb barátom és leendő hivatalos babysittere is Ziggynek :) . Javaslata szerint a szülésig néhány éjszaka véletlenszerűen fel kellene hívjon minket telefonon, szimulálva az éjjeli felébredéseket. Csak, hogy "szokja a paraszt a szántást". Mondtam neki, hogy inkább nem kérjük,  erre semmi szükség. A ma éjszaka tükrében inkább átgondolom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.