Megnézve a bejegyzések dátumát, nem mehetek el szó nélkül, hogy majdnem egy hete nem írtam bejegyzést. Annak ellenére, hogy a napokban más témájú gondolatok uralták a fejemet, a baba projekt robog teljes gőzzel. A figyelmem megosztása abban nyilvánul meg, hogy nem inspirálódok mindennap valami új bejegyzés megírására. Ennek ellenére sok mindenről lehetett volna írni.

Legfőképpen arról, hogy Anita és Emma meglelték a békességet itthon. Mióta Anita kijött a kórházból teljes koncentrációval a pihenésre s a hasára tud figyelni. S ez nem csak azért van, mert ágy nyugalmat rendeltek el neki az orvosok. Nem. Ösztönösen jön. Azok a mozdulatok, ahogy a kezével fogja a hasát, támasztja a derekát, mind kialakultak az elmúlt hetekben, napokban. Ez az amit könyvből nem lehet kiolvasni, hanem belülről fakad. Amúgy is a a "cukiság" index a lakásban kiakadt.

Anita fürdik a hormonokban. S ezt most teljesen jó értelemben mondom. A rossz dolgok kivül vannak most a személyes terén. A babára figyelés, a rugások-mozgások elemzése, az összehangolódás mind olyan folyamatok amihez kell a hormon koktél. Ennek mellékhatása persze a szüntelen mosolygás, lángoló szerelem, boldog rózsaszín világ. Ez az periódus ami a terhesség legpozitívabb része. Ha jól gondolom.

Nekem itt mint férfinak szerintem nem a realizálás, nem a földre visszarántás a helyes cselekedetem. Éppen ellenkezőleg. Próbálnom kellene nekem is részt venni benne. S őszintén? Szívesen meg is teszem. Ki ne akarná a várandóságot, mint legális "tudatmódosítót" kipróbálni? A jelenidőben közösen (mondhatjuk, hogy hármasban) eltöltött minőségi idő lesz az alapja a későbbi 3 fős családnak. Túl érzelgős mondat? Na erről beszélek.

De ha nem is akarnék benne részt venni, akkor is "feladatom" a kismama megóvása, hogy a hormonos lubickolása zavartalan legyen. Ennek most van itt az időszaka. Egy életben csak legfeljebb néhányszor lehet benne része egy nőnek.

Azt muszáj leszögezni, nem arról van szó, hogy egy síkúvá válna egy kismama. Egy kismama is tud reálisan gondolkodni, dolgozni, helyzetet átlátni és helytállni, mint mindenki más. Tökéletesen tud reális lenni Anita is. Csak a szokottnál nagyobb koncentráció kell hozzá. Mert ha nem figyel, akkor jön a rózsaszín köd...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.