egy korszak vége

2014.01.30. 22:14

Az elmúlt több, mint 3 évnek egyik nagyon fontos jellemzője volt a kórházi ügyeletek létezése. Anitának természetesen nemcsak otthoni készenléteket kellett vállalni hanem teljes 24 órás ügyeleteket is. Ez egy olyan meghatározó tényező volt az életünkben eddig, ami minden területen jelentkezett. Azért írom, hogy eddig, mert ennek most vége. Pár nappal ezelőtt letelt az utolsó ügyelete. Hogy miért utolsó? Egyre jobban nő a hasa. S a fáradékonyság sem az a tulajdonság ami éjszakai ügyeletben kell. Szóval februártól már nem vállal többet, nem kényelmes és kimerítő is. Kívülről nem biztos, hogy fontosnak tűnik ez az egész, de nekünk az volt. Ezzel egy korszak véget ért. Pedig még meg sem született Ziggy.

Sokára lesz az még, amikor a terhességi szabadságról visszatérve újra ügyelni fog Anita. Furcsa lesz, hogy minden este itthon találom. Nem olyan természetes ez nekem. Havi 4-6 nap volt mindig amikor nem aludt Anita itthon (hanem ügyelt). Ez másnak furcsa, nekem természetes. Most az a furcsa, hogy mindennap találkozunk. Majd megszokom :)) Csak viccelek, örülök ám neki!

Az ügyeletek meghatározták az összes ünnepet. Minden közös programunkat. Minden nyaralást, minden szabadságot. Mindig az volt a kérdés, "melyik nap fogsz ügyelni?". Sokszor kellett alkalmazkodni ehhez, s sokszor keresztül húzott más időtöltést. Ennek vége egy jó időre.

A nekem fontos aspektus az is, hogy az ügyeleti esték voltak azok az esték, amikor minden kötöttség nélkül csinálhattam programot magamnak. Nem kellett Anitával konzultálni, úgy sem volt itthon. Azt hívtam vendégségbe akit akartam, vagy én mentem vendégségbe ha akartam. Ha éjszakába nyúlóan esett jól a zene hangos hallgatása, akkor senkit nem zavartam vele.

Ezen fajta szabadságtól elköszöntem, méltó módon, egy remek billiárd este keretében az utolsó ügyeleti estén. Hangsúlyozom nem megsirattam, csak elköszöntem. Nem panaszkodni akarok, csak jelezni az életünk változása elkezdődött.

Ja és holnap kezdődik hivatalosan a 17. hét. 168 nap van még hátra. Tik-tak...

A bejegyzés trackback címe:

https://kezdokispapa.blog.hu/api/trackback/id/tr595790745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása